I.RÉSZ

I.RÉSZ

~Az életemben új  fejezet kezdődik~

Alig vártam ezt a napot! Végre teljesülnek az álmaim. Kiköltözhetek  a kedvenc városomba,Londonba. Mindig is ezt szerettem volna ott élni, és  mostanra ez teljesült.

Ohh, el is felejtettem bemutatkozni: A nevem Bridget, Magyarországon születtem és van egy húgom. Örök életemben imádtam Angliát, vágyaim között szerepelt,hogy valaha ott élhessek.

Reggelre összepakoltam minden cuccomat, és elindultam a szüleimmel a repülőtérre.Nagyon fog hiányozni a családom.

-Kicsim,a géped 5 perc múlva indul,szerintem jobb ha sietsz-szólt anya.

-Anyu,apu,hiányozni,fogtok-öleltem meg őket,és kicsordult egy könnycsepp a szememből.Fura lesz nélkülük az életem,az egyszer biztos.

-Jó utat,kislányom!-mondta apa.

-Minden nap hívni foglak titeket és Skype-on is beszélni fogunk!

-Jól van,na menjél szépen,mert lekésed a repülőt!-sürgetett anya.

-Sziasztok!-köszöntem el tőlük.

-Szervusz kicsim-búcsúztak el ők is.

***

Az út körülbelül 4-5 óra volt.Repülőn bemondták,hogy hamarosan leszáll a gép,ezért elkezdtem készülődni,hogy ne akkor kezdjek pakolni,mikor le szállítanak minket,utasokat a gépről.Hamarosan jött is a sewardess,hogy le kell szállni.

Ja,igen.Elfelejtettem megemlíteni valamit.Nem egyedül fogok lakni egy házban.Igaz, a ház nem bérelt,már megvásároltuk,de kapok egy lakótársat. Még nem ismerem,csak annyit tudok,hogy  Hannah-nak hívják,és velem egyidős.Remélem jó barátnők leszünk.

A telefonomban volt felírva, a ház pontos címe,gyorsan megnéztem,és már kerestem is a lakást.

10-15 perc alatt megtaláltam,úgy tűnt elég közel volt hozzá a repülőtér. Úgy gondoltam nem megyek be a lakásba,megvárom a leendő lakótársamat is.


Attól függetlenül,hogy ősz volt,viszonylag jó idő volt.Egy lenge dzsekit vettem fel,egy fehér,ingnek mondható,megköthető felsőt és egy szűk,fekete szoknyát.Hullámos,barna hajamat leengedtem,kiegészítőnek pedig egy fekete válltáskát vettem fel.A napsütésre való tekintettel egy napszemüveg is társult az öltözetemhez.

Véleményem szerint fontos a jó megjelenés,hiszen az ember szereti ha másiknak jó benyomásai vannak róla.Én sem szeretem,ha valakit a külseje alapján ítélnek meg,de sajnos az emberek nagy többsége már így dönt afelől,hogy szimpatikus-e neki egy személy,vagy sem.És ehhez alkalmazkodni kell.


Hagyjuk a filozofikus dolgokat.Térjünk vissza a történetemre.

 Hannah-ra nem sokat kellett várni,utánam körülbelül 20 perccel meg is érkezett.Fehér,feliratos póló,fekete szűk naci,és egy szintén sötét színű dzseki.A fején egy szürke sapi,kezében egy világosbarna bőrtáska és egy telefon volt.Első látásra szimpatikus lánynak tűnt(nah,mit mondtam az első benyomásról?:D )

Odajött,hozzám,majd bemutatkozott:


-Szia,a nevem Hannah,téged hogy hívnak?


-Helló,Bridget vagyok-mutatkoztam be.


-Úgy halottam,együtt fogunk lakni-jegyezte meg újonnan szerzett ismerősöm.


-Igaz.Megvártalak,nem akartam egyedül bemenni,gondoltam,majd együtt nézzük meg a házat-válaszoltam.


-Szuper,hát már itt vagyok,szóval akkor nézzük meg hol fogjuk mostantól élni napjainkat-mondta mosolyogva.


A ház már kívülről is nagyon jól nézett ki.Egy barna,téglás,2 emeletes ház volt,fehér keretű ablakokkal,és vagy 8 szobával:

 

-Hát ez valami állati!-szólt Hannah

-Jézusom,tényleg!-sikítoztam mint valami cicababa.

-Na,elég az ámélkodásból,kezdjünk el berendezkedni-nevetett Hannah.

Választottunk mindketten egy szobát,kipakoltuk a cuccainkat,majd leültünk dumálni a nappaliba.

-Mit szólnál,ha elmennék sétálni .Sosem jártam még itt,jó lenne felfedezni a várost és a környéket.

-Remek ötlet.Oh,ha már a városban járunk beülhetnénk valahova kajálni,mert farkaséhes vagyok-egyezett bele Hannah a dologba.

-Okés.Akkor indulhatunk?-kérdeztem

-Hogyne!-mosolygott rám. 

Nagyon nagy ez a ház kettőnk számára.Vajon tényleg ketten fogunk lakni egy ekkora házban? Vagy lesznek új lakótársaink is? Ki tudja,mit  hoz majd a jövő...

Brigóóó