XV.rész

XV.rész

 Újabb rokon

Hannah bátyjának megjelenése óta 4 hónap telt el.Kint havazik mi pedig csendben ülünk forró csokival a kezükbe,egymás mellett.Karácsony van.A fa,gyönyörűen fel van díszítve,fénye hangulatot varázsol a hatalmas nappaliba.

-Tesód mikor jön?-kérdeztem Hannah felé fordulva.

-Fogalmam sincs.Azt mondta késő délután környékén várjuk.

Ekkor csengettek is.

-Szerintem ez ő.Megyek kinyitom.-állt fel a kanapéról,majd az ajtóhoz szaladt.

-Szia.-köszöntem Jacke-nek,aki szintén kedvesen üdvözölt.

-Boldog karácsonyt hugi.-adta Jacke át az ajándékot Hannah-nak. 

-Juj köszönöm.-ölelte meg a bátyját.

A kis dobozban egy maci volt és egy bekeretezett,kiskori kép kettőjükről.

Újabb csengetés hallatszott..Ki az,aki karácsonykor jönne hozzánk?

-Helló csajszik.-nézett be Liam(!!!) az ajtón.

Bejött...majd a négy fiú is ott állt.

-Mindenkinek hello..de mit kerestek itt Szenteste?!-kérdezte furán Hannah.

-Hát izé.A családjaink estére várnak minket,és úgy gondoltunk benézünk mizujs veletek.-vágta magát hanyatt a kanapén Zayn.

-Hát semmi.

-Itt maradhatunk?-kérdezte Niall.

-Hátha nagyon szeretnétek.-vonta meg a vállát Hannah.

Kaptunk a fiúktól egy-két apró ajándékot elbeszélgettünk.Közben pedig folyamatosan szóltak a karácsonyi zenék,amik adtak egy alaphangulatot az estének.

Felhúzott lábbal,újabb bögre forró csokival ültem a kanapén,amikor Zayn lehuppant mellém és átkarolta a vállam.Meglepődöttségemben majdnem kiköptem a forró csokit,de sikerült lenyugodnom.Felnéztem rá,erre ő elmosolyodott.

Hannah és Niall a másik kanapén ültek szintén egymás mellett,egymásba karolva.Szeretem a karácsonyt,közelebb hozza az embereket egymáshoz.

Gondolataimat a csengő szakította félbe.Most..komolyan mondom ma mindenki minket akar meglátogatni?!

Kinyitottam..és tátva maradt a szám.Az ajtóban....az én drága,19 éves unokabátyám állt.Gabriel.Gabriel Ross.

-Szia.....te meg hogy kerülsz ide?Ráadásul december 24-én?-halmoztam el a kérdéseimmel

-Először is.Szia-integetett vigyorogva .Bár az integetés nem tudom mire volt jó,mikor körülbelül 30 centire álltunk egymástól.De Gabriel világéletében ilyen bolond volt.Ez tőle megszokott.-Szóval.Anyuék ma este sajnos nincsenek itthon ,ezért délelőtt megtartottuk az ajándékozást.Gondoltam meglátogatlak-mesélte.

Ekkor Zayn állt meg mögöttem,és a kezét az enyémre kulcsolta(nem tudom mi ütött ebbe a gyerekbe).

Gabriel ezt észre is vette,majd értetlenül nézett rám,nem tudta hova tenni az egészet.Ismerem az unokatesóm.Bármennyire is hülye néha,és mikor kicsik voltunk,egymás haját téptük,mindig összevesztünk,de mindig olyanok voltunk mintha testvérek lennénk.Még a széltől is óvtuk a másikat.Ő meg engem mindennél jobban féltett,úgy kezelt mintha a kishúga lennék.Amikor nagy lettem,kamaszodni kezdtem,ha meglátott egy fiúval rögtön nagyon meg volt ijedve.Félt.Félt hogy az illető összetöri a szívem.Továbbra is pislogás nélkül nézett hol rám,hol Zaynre.

-Bridget,ő kicsoda?-kérdezte Zayn.

-Majd elmondom.Bemennél a többiekhez?-kértem.

Persze.-indult vissza

-Jaj,gyere be,ne fagyoskodj itt kinn.-szóltam,Gabriel-nek,ő pedig belépett az ajtón,levette a kabátját majd rám nézett.

-Együtt vagytok?-kérdezte.Szemében megint láttam hogy fél.Fél,hogy mi lesz velem.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Pár hónapja találkoztunk.Tudod te is...-kezdtem bele,de bólogatott,jelezvén hogy mindent tud.

-De Bridget.Én nem értem.Megfogta a kezed,majd rögtön rám nézett,és megkérdezte hogy ki vagyok.Szerinted nem féltékeny?

-Már hogy lenne?!Mondom hogy NEM járunk.-nevettem el magam.

-Pedig nekem nagyon gyanús itt valami.-mosolygott titokzatosan.

-Úgy látom szimpi neked.-nevettem.

-Na igen.Pedig nem is ismerem.Mármint tudom hogy ki.Csak na,nem ismerem,hogy egyébként milyen.Na,érted.-röhögte el magát.

-Amúgy nagyon aranyos.-Gabriel elmosolyodott.-Kérsz forrócsokit?

-Ja,kérek egy pohárral,nagyon átfagytam.-indultunk együtt a konyhába.

-Megint megittál 3 nagy bögrével, szokásodhoz híven?-kérdezte.

Na igen.Szeretem a forrócsokit és minden karácsonykor minimum 3 nagy bögrével megiszok.

-Aha.Ittam volna még egyet,de úgy látom,akkor neked nem jutott volna.-vigyorogtam.

Bementünk a nappaliba és bemutattam mindenkinek.Zayn picit kellemetlenül érezte magát.Leültem mellé.

-Figyi,ne érezd magad rosszul,nincs veled baja.-súgtam a fülébe.

-Biztos?-kérdezte

-Persze.Az előbb mondta.

-Amúgy ő kicsoda?-tette föl előbbi kérdését,amire még mindig nem kapott választ.

-Unokatestvérem.

-Ezt is jó tudni.

-Miért?-fordultam hozzá.

-Semmi.-legyintett

Gabriel a fotelben ült,és jókat nevetett a többiekkel,akikkel hamar kijött.Felém nézett én pedig mosolyogva megráztam a fejem,hogy most már nincs semmi probléma,a többit meg majd este megbeszéljük.

-Szóval,nekünk mennünk kéne haza.-állt fel a kanapéról Niall.

Kikísértük őket,majd elköszöntünk egymástól.

***

-Mennyi az idő?-kérdeztem.

-Ööö..háromnegyed 11.-mondta Hannah.

-Akkor szerintem menjünk aludni.-javasoltam.

-De velem mi lesz?A nappaliban nem akarok aludni-nézett ránk kiskutya szemekkel Gabriel,mi pedig elnevettük magukat.Na igen.Erről beszéltem az előbb.

-Alszol velem.-mondtam.

-Jó.-vigyorgott,majd elindult a lépcső felé,és egyből el is esett.

-Azért lassíthatnál.-röhögtem

Felküzdötte magát a lépcsőn,majd elindult..pont az ellenkező irányba,tehát nem az én szobám felé.

-Ööö.Gabriel,másik irány.

-Ja,jó.-fordultam meg,én pedig annyira nevettem,hogy hátraestem a kanapén.

-Na,megyek aludni,én ezt nem bírom.-nevetett Hannah.

-Én is.Jó éjt.

-Neked is-köszönt el.

***
Volt egy  kihúzható kanapénak nem nevezhető bútor a szobámban.Ezt neveztük ki ágynak az unokatesómmal.Pont kijött a fürdőből,én pedig felültem az ágyon,ő pedig lehuppant az "ágyra".

-Szóval mit mondott?-kérdezte Gabriel.

-Kicsit megijedt tőled.De mondtam neki,hogy semmi bajod nincs vele,szóval megnyugodott.

-Akkor jó.De Bridget.Szerinted tényleg nem féltékenységből nézett rám úgy az ajtóban?

-Nem hiszem.De ha nem is vagyunk együtt,mire lenne féltékeny?-tártam szét a karom.

-Hát nem tudom.Csakhogy ahogy meglátott olyan fura volt.
-Ebben is igazad van.Tényleg különös,amit csinált,eddig sosem volt ilyen.Egy kivétellel.Vagyis kettő.
-Na?-húzta fel a szemöldökét.
-Találkoztunk itt,Londonban két sráccal,Danny-vel és Daviddel.Osztálytársaink.Amikor velük vagyunk,és pont összefutunk az 1D-vel,akkor szokott hasonlóan viselkedni.-magyaráztam.
-Hát Bridget,akármit is mondasz,szerintem pedig ezt hívják féltékenységnek.
-Gondolod?-kérdeztem. 
-Teljesen biztos vagyok benne.-mosolygott.Én pedig hozzávágtam egy párnát.
-Na,mi van?Nem tudod elfogadni hogy igazam van?De nekem mindig igazam van.-nevetett
-Jól van már.Akkor igazad van.
-De komolyan.Szerintem van valami itt a levegőben-húzogatta a szemöldökét.
-Menjél már-röhögtem.
-Okés.De tényleg.
-Hát.Van benne valami.
-Egyébként egész télen itt maradok
Tátva maradt a szám.

-Micsoda?-pislogtam.
-Hát mert,megbeszéltem anyuékkal,hogy kimegyek hozzád.Meg szerettem volna veled lenni,tudod milyen régen találkoztunk.
-Ja,aha.És a suli hogy lesz?
-A főiskolán befejeztem az első félévem,és kihagyok egyet,és majd nyáron megyek újra.
-Értem.
-Na de most már aludjunk.Jó éjt.-húzta magára a takarót.
-Jó éjt.-oltottam le én is a lámpát.

3 komi után új.:)

~Brigóóó