XLVII.rész

XLVII.rész

A tegnap estéből semmire nem emlékeztem,annyit ittam,reggel nyomottan,fáradtan és iszonyatosan gyötrő fejfájással keltem.A többiek már lent reggeliztek

-Jó reggelt-köszöntem álmosan.

-Neked is-mondták,majd leültem melléjük,kentem magamnak egy pirítóst.

-Bridget,beszélhetnék veled a reggeli után?-nézett rám Hannah.

-Persze-vontam vállat.

*****

-Mi az a fontos,amiért beszélni akartál velem?-léptem be a szobájába.

-Tudod,tegnap este ''picit'' sikerült berúgnod...vagyis nem is ez a legjobb szó,de tudod hogy értem-magyarázta,én pedig bólintottam,majd leültem mellé.

-Csókolóztál Jackkel-jelentette ki,nekem pedig a meglepődöttségtől hatalmasra kerekedtek a szemeim.

-Tessék?-kérdeztem hitetlenül.

-Ő sem volt teljesen józan,de valahogy megtörtént-tárta szét a karját.

-Ugye nem zavar?-néztem rá félve.

-Jackkel már beszéltem,ő sem emlékezett semmire,és nem jelentette számára semmit,és gondolom neked se,úgyhogy nem izgat-vont vállat mosolyogva.

-Nem nincs jelentősége számomra sem.Úgyhogy ezt megbeszéltük.-álltam fel,majd kimentem.

A laptopom előtt ülve böngésztem a neten,amikor sorra jöttek a közelgő Valentin napot jelző cikkek.Ránéztem a naptárra.Február 9,vasárnap.Rettentően örülök,hogy jövő pénteken Valentin nap,én pedig a kialakult helyzet miatt  egyedül fogom tölteni,mintha még mindig szingli lennék.Nagyon jó,azért remélem Zayn legalább megdob egy SMS-sel,hogy "Boldog Valentin-napot",vagy valami hasonló.Ó,tényleg.Szerdán jönnek haza.Bár nekem semmit nem jelent így,mintha el sem mentek volna,maximum Bo és Hannah érezhette meg.
***
Amikor Niall visszajött,Hannah elképesztően boldog volt,jó volt látni mosolyogni,mert előtte hetekkel és hónapokkal sokszor veszett össze vele,amikor még nem voltak együtt.Nekem szinte semmit nem jelentett,még a reptérre se mentem ki,minek? Semmi értelme,a csajok sokáig nyaggattak,hogy menjek ki,sikertelenül,végül rám hagyták és elmentek ketten.

*****

És eljött,nagyon tartottam tőle,de hát az időt nem állíthatom meg.Itt van a Valentin-nap.Szorongva ébredtem reggel,mert sok héttel ezelőtt,boldogan gondoltam február 14-re.Azonban jött egy 22 éves,Mark Hughes nevű fiatal ember,és tönkevágott másfél hónapot egy röpke 2 óra alatt.Nem is kell mondanom,hogy életem legrosszabb döntése volt megismerni Mark-ot.Minden kapcsolatot megszakítottam vele,sőt még a nevét is próbálom elfelejteni,bár az nem nagyon megy.De a Starbucks-ot,ahol dolgozik,messziről kerülöm,inkább átmegyek a város túl oldalán lévő kávézóba,mint hogy lássam azt a seggfejet.Undorító paraszt,egyenesen hányingerem van tőle.Na de nem szaporítom tovább a szót erről a...khm...inkább nem illetem őt semmilyen kifejezéssel.

Reggel-szokás szerint-négyen mentünk suliba.Illetve ketten indultunk,David és Danny csak az utca sarkában csatlakoztak.

-Lányok,Valentin-nap van-pillantottak ránk mosolyogva.

-Roppantmód örülök neki-sóhajtottam nagyot.

A két srác a szemöldökét ráncolta,nem értették,hogy miért állok így hozzá ehhez az ünnephez.

-Még mindig nem békültek ki.-válaszolt Hannah nekik helyettem.

-Jaaa-mondták egyszerre.-Lejöhetsz esetleg velünk valahova délután,péntek van-ajánlották fel.

-Nem köszi-mondtam mosolyogva-nincs kedvem sehova se menni ma.-húztam el a szám.

-Semmi,gond.-karolta át a vállam David,majd lekanyarodtunk,és a suli felé vettük az irányt.

Egész nap álltam a két ribanc tekintetét,ugyanis minden ötödik percben éreztem,hogy összehúzott szemekkel méregetnek engem.Nem igen törődtem vele,de azért nem tudom kijelenteni azt,hogy nem sikerült elvonnom róla figyelmemet,és nem kezeltem zavaró tényezőként.Ma már a legtöbb órán a szalagavatóra próbáltunk,ugyanis a jövő héten rendezik.Hála istennek elmaradt pár olyan óra,aminek örültem,hogy nem volt megtartva.

Pénteken mindössze 5 óránk van,amik nem is túl kötöttek,egykor pedig húztunk hazafele.A reménykedésem,hogy kapok egy SMS-t,teljesen felesleges volt,még egy betűt sem jött.A suli kapujában elbúcsúztam Hannah-tól,mert felhívta Niall,hogy talizzanak.Meglepi lesz gondolom.S fiúk pedig valami haverjukhoz mentek,így egyedül indultam haza.Csak az unokatesóm volt otthon,aki a konyhában ülve laptopozott.

-Szia.-integetett.

-Hali-huppantam le mellé.

-Te is egyedül töltöd ezt a napot?

-Igen.-bámultam magam elé.

-Hát,én már úgy két éve az egyedülállók táborát erősítem,szóval,nekem már nem nagy gond-vont vállat.

-Hát,te pont jobb helyzetben vagy.Nekem pedig pont az,hogy van barátom,de a vita miatt,olyan érzés,mintha nem lenne.

Hirtelen megcsörrent a telefonom.Egy pillanatra újra megfordult a fejemben,hogy talán mégis,eszébe jutottam,de Loui neve jelent meg a képernyőn.

-Szia.

-Szia Bridget.Hazza és Niall romantikáznak a barátnőjeikkel,Zayn meg bezárkózott a szobájába-napok óta ez megy,nem meglepő-úgyhogy egyedül vagyok Liammel.Nem talizunk? Itt várunk nálunk.

-Oké-egyeztem bele,majd letettem,elköszöntem az uncsimtól,felkaptam a kabátomat a fogasról,és elindultam.15 perc alatt odaértem.Kopogtam,és hirtelen kinyílt az ajtó,de senki nem állt előttem.Az előszobában sötét volt...levettem a kabátomat meg a cipőmet és körül néztem.A lépcsők felől és a nappaliból gyér fény szűrődött ki,valamilyen virágillatot éreztem,talán rózsa lehetett,Óvatosan meggyújtottam az egyik lámpát,és egy szót nem tudtam ahhoz szólni,ami elém tárult.A lépcső tele volt szórva rózsaszirommmal,a nappali padlója is,és a fény,amit az előbb láttam,kicsi illatgyertyák lángja volt.Egy hang nem jött ki a torkom,teljesen lenyűgözött.

- Tetszik?-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül.Nem hiszem,tuti csak beképzelem magam,biztos nem Ő az.Hogy meggyőzödjek róla,megpördültem a tengelyem körül,és még pislogni is elfelejtettem.Eldobtam mindent a kezemből,majd Zayn nyakába ugrottam és egy óriási csókot nyomtam a szájára.

-Köszönöm,úristen ez gyönyörű-öleltem magamhoz.-Akkor már nem haragszol?

-Egy kicsit sem-mosolyodott el,nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről.-Egyébként meg neked is boldog Valentin-napot.

Besétáltam vele a nappaliba,ahol a-szimplán csak dísznek épített- kandalló előtt ki volt rakva egy óriási nagy szívecske.

-Ez nagyon aranyos volt,köszönöm még egyszer-húztam magamhoz.-viszont lehet egy kérdésem?

-Persze.

-Hogy vetted rá Louis-t hogy ne kotyogja ki a meglepit?Ismered,képes mindenből poént csinálni,csodálkoztam hogy nem mondta el.

-Igazából ő kezdeményezte leginkább,hogy béküljek ki veled,úgyhogy ő volt az első,aki szóba jött,hogy idecsalogasson.Mindjárt jövök-állt fel mellőlem.

Pár perc múlva egy óriási macival a kezében tért vissza.

-Juuuuuj de cukiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii- visítottam mint egy kisgyerek,majd átöleltem a macit,és megkértem,hogy csináljon rólam egy képet,amit azonnal fel is raktam Instára és Twittere is.

Tudod miért nem kérdeztem rá az ajándékra?-mosolygott rám.

-Nem.Miért?

-Mert nekem az volt a legnagyobb ajándék, hogy kibékültünk,és végre visszakaptalak.

-De aranyos vaaaagy.-dobbant nagyot a szívem,és majdnem sírni kezdtem örömömben.

Később kimentünk sétálni,időközben cseperegni kezdett az eső,majd mire hazakísért egyenesen szakadt.

Hosszasan megcsókolt a ház előtt,majd elment.Már teljesen átázott ruhám,tiszta víz volt a hajam,de jelen esetben ez volt a legeslegkisebb gondom.Vigyorogva téptem fel az ajtót majd beugráltam-ez szó szerint értendő -az unokatesómhoz a nappaliba és őrült mesélésbe kezdtem.

4 komi és úúúúj :D 

~Brigóóóóó