LIX.rész

LIX.rész

Miután kijutottunk a túlzsúfolt épületből,megkerestük a több száz leparkoló autó közül a mi kocsinkat,beszálltunk,majd indulni akartunk,de még nem tudtunk elindulni,mert Hannah,üzent,hogy öt percet még várjunk,mert beszélnie kell valakivel.Türelmesen vártunk.Már legalább 15 perc is eltelt,amikor a drága barátnőm megérkezett.Szó nélkül kinyitotta az ajtót,beszállt,és leült mellém.

-Mi történt?-kérdeztem az arcát fürkészve,mert éreztem,hogy van itt valami.Ő csak intett,mondván majd este elmondja.Vállat vontam,és nem is firtattam tovább a dolgot.

Egész úton csendben volt mindenki,az út némán telt,még a rádió sem szólt.
A ballagás utáni bulit egyébként otthon rendeztük meg,nem volt senkinek sem kedve étterembe menni.Sokáig tartott,de nem történt semmi különös,meg nem volt itt sok rokonok,csak közeli családtagok.Este átmentem Hannah szobájába,hogy megtárgyaljuk,mi is történt délután.
-Szóval mi is volt?ültem le az ágyára.
-Találkoztam az exemmel.
-És mi volt? Történt valami?
-Nem,annyit mondott,hogy még mindig gyönyörű vagyok.Sőt..de nem volt semmi komoly.Még a kapcsolatot sem fogjuk egymással felvenni.Beszéltünk öt szót,ennyi
-Aha.Akkor jó.Na én megyek,álmos vagyok.Jó éjt,reggel talizunk-köszöntem el.
Másnap reggel kimentünk anyuékkal a reptérre,aztán egész délelőtt otthon voltunk.Nagyon unatkoztam már,de nem csak én.Aztán eszembe jutott hogy kevesebb mint egy hónap és érettségi,amire illő lenne készülni már,ha főiskolára akarunk  menni.

-Basszus-kaptam a kezemet a szám elé és pislogás nélkül meredtem magam elé.

-Mi van?-nézett rám Hannah.

-Én elfelejtettem hogy érettségizni fogunk június elején.

-Ööö...

-Neked sem jutott eszedbe?-kérdeztem mire ő megrázta a fejét.

-Én megyek és elkezdek készülni.Nem szeretnék megbukni-álltam fel,felmentem az emeletre,és magamra zártam a szobám ajtaját.

*pár órával később*

-ÉN NEM TUDOM EZT A SZART!-csapkodtam a töri könyvemet a konyhaasztalhoz.Igen.Időközben lementem a konyhába tanulni,abban reménykedve,hátha ott jobban megy,de hát ez nem jött össze.

-Nyugi,menni fog.-mosolygott rám a barátnőm.

-Nem,nem nem tudom,nem megy meg fogok bukni-vágtam a fejemet a könyv közepébe.-Egy büdös évszám sem maradt meg-mondtam,inkább a könyvnek.

Az éjszakámat a drága történelmünk magolásával és tételek kidolgozásával töltöttem.Körülbelül hajnal öt órakor hagyhattam abba a tanulást,mert már kijött az ínhüvely gyulladásom,a szemeim alatt sötét karikák virítottak,a hajam körülbelül 5 nagy gubanca csomózódott.És még csak az elején tartok.Bah.

***

Minden egyes szép májusi napom azzal telt hogy vagy tételeket dolgoztam ki,évszámokat és fogalmakat magoltam.Az éjszakáim nem hogy rövidek,de még álmatlanok is voltak,ha nem forgolódtam akkor a plafont bámultam még akkor is,ha néha olyan koromsötét volt,és az orromig sem láttam.De eljött ez a nap is.Miután kikerestem a sulis egyenünneplő ruhámat,majd egy gyors reggeli után összeszedtem mindent,amire szükségem lehet,majd elindultunk.Nagyon-nagyon izgultam,de nem is volt olyan vészes,mint gondoltam.

Másnap reggel egy kávéval a kezemben ültem a kanapén és az előre megírt  esszém egyikét olvastam át.Próbáltam elterelni a gondolataimat,és arra koncentrálni,hogy ugyanolyan jól menjen,mint a tegnap írásbeli.

Viszont a másnapi szóbeli már húzósabb volt.Behívtak,kihúztam a tételt,szerencsém volt,az egyik legkönnyebb jutott nekem.Leültem,intettek,hogy kezdjek el beszélni,de leblokkoltam.Gondolkodtam legalább fél percig,amikor legalább ki tudtam nyögni egy rohadt évszámot.Az első pár mondat borzalmas volt,de végül belejöttem,és mindent elmondtam,amit tudtam.Amikor végeztem,kimentem,és megvártam Hannah-t.Mind a ketten hamar sorra kerültünk.Mind a kettőnknek elmondták,hogy holnap meg tudjuk az eredményeinket,az érettségi bizonyítványt kiküldik postán,az eredményeinket pedig az iskola honlapján nézhetjük majd meg.
Otthon fáradtan dőltem le a kanapéra,és örömmel nyugtáztam,hogy végre ezen is túl vagyok.A fiúkkal megbeszéltük,hogy ezt egy bulival fogjuk megünnepelni.

Rövid lett,szar is lett,bocsi,de időm semmi:(
4 komi és új:)
~Brigóóó