LXIX.rész

LXIX.RÉSZ

2013. július 4.

Amilyen jó a nyári szünet,olyan unalmas is tud lenni néha .Még akkor is,ha az embernek olyan ismerősei vannak,mint mondjuk nekünk. Oké, London, ködös esős idő de ebben a hónapban még itt is dögmeleg van. Bármilyen fura, de napok óta egy csepp eső sem esett. Én pedig otthon ülök, teljesen egyedül, napi 16 órában a laptopom előtt gubbasztok. Hannah elment a Nílusra nyaralni Niallel, az unokatesóm legközelebb augusztusban jön, most otthon csücsül az íróasztala előtt és éjjel-nappal tanul a vizsgákra. Ez volt az utolsó éve.

A mai nap is úgy kezdődött mint az összes többi. Felkeltem körülbelül 10-11 körül, megreggeliztem, bekapcsoltam a tévét, lehoztam a laptopomat és bekapcsoltam. Félig-meddig a tévére figyeltem,de igazából semmi értelmes műsort nem vetítettek, csak ismétléseket...találtam valami valóságshowt is, de nem igazán kötött, le szóval kikapcsoltam, és tovább szörföltem a neten. De ott sem találtam semmit. Mindenhol ugyanazt írták, én pedig inkább lecsaptam a gépemet és végigdőltem az ágyon. Nagyon fáradt voltam,tegnap körülbelül 3-ig voltam fenn, és majdnem semmit sem aludtam, így lehunytam a szememet, hogy ne legyek olyan fáradt, de  5 perc sem kellett és már mély álomba és zuhantam.
Hangos, zörgő zajra ébredtem fel. Tudtommal nem volt itthon senki. A hangok a konyhából jöttek, Jack és Rich beszélgettek. Érdekes, én azt hittem hogy még dolgoznak.
-Sziasztok- ültem le kómásan.
-Most keltél fel?- kérdezte Jack röhögve én meg csak kómásan bólogattam.
-Héé ,a szépfiúk hol vannak?- nézett rám nevetve Rich.
-Próbán-válaszoltam álmosan.
-Kivéve Niallt. Fel kéne hívni Hannah-t-szólt Jack.
-Ne zavarjad, lehet épp elvesznek tőle valamit, ja bocs az már neki nincs meg-nevetett Rich ,mire Jack felvont szemöldökkel bámult, majd elköhintette magát és rám nézett ,erre Rich rögtön elkomolyodott.
-És mi a helyzet a barátnőddel?- váltott témát Jack.
-Melyikkel?- villantott egy csibészes mosolyt Rich.
-Azzal a magas, szőkével-írta a körül a lányt Jack.
-Mindegyik magas és szőke-túrt a hajába és elmosolyodott.
-Hívjuk már fel Hannaht- vigyorgott Jack .de már vagy öt perce ezt kántálta.
-Jó,felhívjuk -vette elő a telefonját Rich, majd felhívta Hannah-t és kihangosította készüléket. Arra számítottunk, hogy kicseng és nem veszi fel, de nem így lett.

-Igen?     

-Sziaa Hannah, Jack vagyok.

-Szia Jack. Mizujs?

-Semmi. Hogy vagy,milyen a nyaralás?
-Köszönöm szépen jól vagyok és...- fejezte volna be a mondatot,de Rich félbeszakította.

-Hééé Hannah, jellemezd egy film címmel a nyaralást.

-Óóó de hülye vagy bazd meg...ömmm...nem tudom.

-Én tudom .Kincs,ami nincs- nevetett fel.

-Idióták. Na sziasztok-tette le a telefont de hallatszott a hangján,hogy visszatartotta a nevetést.

 -Na jól van fiúk,szórakozzatok tovább,én elmegyek sétálni mert nagyon unom magam itthon.

Felmentem a szobámba,felöltöztem és kisminkeltem magam.Egy sima,fehér rövid nadrágot vettem fel ujjatlan farmeringgel,a hajamat kiengedtem

Beledobáltam egy bézs színű rojtos táskába a telefonomat meg minden olyasmit,amit mindenhova viszek magammal .Elköszöntem a fiúktól,és kiléptem az utcára. Nagyon meleg volt,ahhoz képest hogy Londonban általában milyen az időjárás.A nap hétágra sütött,az emberek rövidnadrágban és rövid ujjú felsőben járkáltak az utcán.Minden harmadik embernek fagyi vagy valami hűsítő volt a kezében.

Felmentem a belvárosba,szétnéztem a butikokban,de nem találtam egy darab jó cuccot sem.Annyira nem aggasztott,úgy sincs nagy szükségem új ruhára.

Elmentem az egyik kávézóba,és megittam egy finom jegeskávét.Jól esett ebben a nagy melegben.

Késő délutánra meguntam a városban a járkálást,de nem sok kedvem volt hazamenni,úgyhogy úgy döntöttem benézek a fiúkhoz a stúdióba a próbára. Ritkán megyünk be hozzájuk.Eddig maximum háromszor,ha voltunk benn,de szerintem többször nem.A belvárostól a stúdió elég messze volt,de nem szeretek buszozni,úgyhogy hívtam egy taxit,ami 7-8 perc alatt elvitt oda ahova kertem.Kifizettem az utat a sofőrnek,aki ezután elhajtott.  

Benyitottam abba az épületbe,aminek a földszintjén a stúdió van,de az ajtó mögül alig hallottam zajt,csak egy szál gitárt.Kopogni akartam,de véletlenül meglöktem az ajtót és az magától kinyílt.

Meglepetésemre senki nem volt a helyiségben csak Zayn,aki a hatalmas,fekete bőr kanapén ült és gitározott...illetve próbált gitározni.Felnézett,intett hogy menjek oda hozzá.

-Mit csinálsz?-ültem le mellette lévő asztalra.  

-Gitározok-válaszolt halál komolyan.

-De nem is tudsz játszani a hangszeren-nevettem el magam.

-Tudom-vont vállat,majd folytatta tovább a dalt...nos ömm....inkább próbált játszani valamit.      

-Feladom,nekem ez nem megy-röhögött fel.

-Mégis hogy menne,ha soha nem tanultál gitározni?-tettem fel a költői kérdést mosolyogva. Nem mondott semmit,csak odalépett ahhoz az asztalhoz, ahol ültem,odajött hozzám,átkarolta a derekamat és hosszasan megcsókolt.

- És te mit csinálsz itt, szépségem? - tekergette az egyik hajtincsemet.

-Unatkoztam- vontam vállat, és ismét szóra nyitottam volna a számat, ha nem tapasztja az övét az enyémre. Egyik kezével közelebb húzott magához, majd mellettem támaszkodott vele, a másikkal pedig a hajamba túrt, majd egyre lejjebb haladt, végül a combomon állapodott meg. Még mindig kiráz a hideg az érintésétől.

-Zayn...a..kezed-szakítottam félbe a csókot,ő pedig hátrébb állt.

-Ne haragudj,nem akartam.-kért bocsánatot,én pedig megfogtam a csuklóját és visszahúztam magamhoz.

-Folytasd...kérlek-fejeztem ki magam röviden, azonban ő kérdőn nézett rám.

- Ne álljunk meg egy csóknál.

- Szóval... azt akarod, hogy...?-lepődött meg. Nem kellett befejeznie, értettem mit akar mondani.

-Igen- válaszoltam határozottan, neki pedig széles vigyor terült szét arcán- De várj...ide bárki bejöhet-ijedtem meg egy pillanatra. Elsétált az ajtóig és elfordította a zárban a kulcsot.

-Most már nem fog senki sem zavarni-vigyorgott.

Visszalépett hozzám,és folytatta azt,amit az előbb. Újra csókolni kezdett, majd a nyakamat kezdte puszilgatni. Félrebillentettem a fejemet, hogy jobban hozzáférhessen az előbb említett területhez. 

-Szeretlek- suttogta lágyan a fülembe.

A felsőm alá nyúlt,de visszahúzta a kezét.

-Biztos, hogy akarod?- távolodott el tőlem, és mélyen a szemeimbe nézett.

-100%-bólintottam, majd visszahúztam magamhoz

Felkapott az ölébe,és a fekete bőr kanapé felé vette az irányt. 

- Ez most nem kell- dobta el valahova az ujjatlanomat. Lefektetett a bőrrel bevont kanapéra ő pedig mellettem támaszkodott. Újra megcsókolt, majd egyre lejebb haladt, és ezt így folytatta tovább, és tovább...

***

-Szeretlek nagyon.-bújtam oda hozzá ő pedig szorosan magához ölelt.-Ez volt életem legszebb délutánja. Köszönöm-adtam egy puszit.                             

-Én is nagyon szeretlek.Mindennél jobban.-és megpuszilta a homlokomat.

Zayn hazakísért,az ajtóban elköszöntünk egymástól.Felmentem a szobámba,és ledőltem az ágyra.Az,hogy mi is történt azon a bizonyos délutánon,az csak kettőnkre tartozik.De egy valamiben biztos vagyok.Hogy életemben nem szerettem meg senkit sem ennyire,mint őt,azon kevés személyek egyike,akikben megbízom és soha de soha nem akarok tőle végleg búcsút venni.